Minden könyvnek, ami a kezembe kerül története van. Mármint, a benne leírton kívül. Története van annak, hogy hogyan kerültek a kezembe, ami pedig alapvetően megváltoztat(hat)ja a viszonyomat a szerzőhöz, a műhöz. Én így választok, és némely esetben igazi kincsekre találok. Amik (akik) most a birtokomban vannak:
1, Tom Wolfe: Hiúságok máglyája. Igen, amiből film is készült Tom Hanksel (nem, nem láttam). Úgy bukkantam a szerző és a könyv nyomára, hogy volt egy aprócska idézet a könyvből az ületi angol könyvemben. Amikor a főhős a gyerekének magyarázza, hogy mi az a kötvény, és mi az a részvény.
Először nem volt bent a könyvtárban (mint kiderült, csak nem találtam, mert nem szerző, hanem téma szerint volt elhelyezve). Kivettem egy másik Wolfe művet, pontosabban egy cikkgyűjteményét, valami idióta címmel, de pár oldal után úgy döntöttem, hogy nem nyerte meg a tetszésemet. Az írónak azért adtam egy második esélyt. Majd jelentem, hogy hogy tetszett!
Most, hogy kutakodtam, ráakadtam egy wiki oldalra, ami 1001 könyvet említ, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz. Majd átnézem a listát. Nos, így választok én könyvet. Például, amikor az említett könyvet kerestem, akadtam rá Leon de Winter könyvére, a SuperTex-re. Megtetszett a cím, kivettem, elolvastam, azóta már egy újabb könyvén is túl vagyok. Ilyenek a véletlenek, nekem a legjobb könyvélményeimet hozzák.
2, A következő, amit magamhoz vettem: Karel Capek - Harc a szalamandrákkal. E könyv hozzámkerülési útvonala kapcsán az a tanulság, hogy mindig olvassuk el egy könyv ajánlását, főleg, ha maga az író írta. Egy időben rá voltam kattanva Merle könyveire, és épp az Állati elméknek estem neki, melynek a bevezetőjében van szó Capek könyvéről, hasonló témája révén. A lényeg az, hogy a szalamandrák átveszik az uralmat a Földön. Kíváncsian várom.
3, A harmadik egy angol nyelvű könyv: John Le Carré - The secret pilgrim. Ha bemegyek a könyvtárba, mindig végignézem az angol részleget, egyrész, régóta kacérkodom már az Eragonnal angolul, másrészt, hátha van valami új... Így bukkantam erre a könyvre. A szerző neve valamiért ismerős, a borítón pedig gy alig látható brit zászló van. Nekem ennyi is elég, hogy úgy érezzem, el kell olvasnom ezt a könyvet. Megvan a kapcsolat közöttünk. A fülszöveg szerint ráadásul egy izgalmas kémsztorival állok szemben.
Ha tehetem utánanézek a szerzőnek, könyvnek a wikin. Most látom, hogy ő írta egy kedves filmem (Az elszánt diplomata) alapjául szolgáló regényt. Meg a panamai szabót is. Meg csupa megfilmesített kémsztorit. Szimpatikus.
A további kérdés csak az, kit vegyek előre? Ma estére már el fog dőlni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.