Furcsa kómában élem a napjaimat, az elmúltakat és a mát. Gúzsba köt egy érzés, legszívesebben elbújnék a világ elől. Minden nap egy kicsit hosszabb, mégsem elég mindarra, amit véghez kellene vinnem. Alapjáraton elégedett vagyok az életemmel de nem vagyok megelégedve vele, ez nagyon fontos szempont, ez ad erőt.
Ami most kell is, sok a furcsa hír. 5 pár ment szét az elmúlt két hétben szűkebb-tágabb ismerőseim közül. Itt a tavasz? De így? Talán az a furcsa, hogy én elégedett vagyok?
Máshol pedig ellenkezőleg, gyarapodik a család. Furcsa érzés, féltékenység? Mégis mire?
Egyre hangosabban dörömbölnek bennem a vágyaim, de ami légszomjat okoz, hogytudom, még sokáig kell viselnem a dörömbölést, még nincs itt az idő szabadjára engedni őket. Addig viselem az álarcot, és igyekszem türelemmel lenni. Hagyom, hogy éljek, FodorkÁkosi lebbenésben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.