Vándorlásaim

  Arról már írtam, hogy a nyáron Amerikába mentem, de azóta ez a téma szóba sem került a blogon. Itt elmondhatom, hogy életem legszuperebb 3 hónapját töltöttem kint, dolgoztam, utaztam, kalandoztam, a legnagyobb gondom az volt, hogy az Irene hurrikán miatt plusz 10 napot kellett…

  A nagyim 88 éves, az idén lesz 89. Ő egy szupernagyi, még annak ellenére is, hogy mostanában kicsit betegeskedik. Pontosabban láthatóan romlik az állapota, mióta nyáron elkapta valami, azóta kórházban is volt, nem is keveset. Éjszakánként nem tud aludni, már nem szalad úgy…

  Már éppen lemondtam arról, hogy felhívjanak Nagy Cégtől a gyakornoki állással kapcsolatban. A régi irodában kevesen voltunk, sok volt a meló, és a főnök sem lett kedvesebb, de amíg nincs más, tűrnöm kellett.  Épp volt pár perc szünet a sok teszt és interjú…

  A legdurvábbat még nem is meséltem... Amikor még csak ismerkedtem, szokásom volt szemezni a buszon helyesnek ítélt pasikkal. De mivel eddig egyik sem szólított meg (én meg nem fogom, ugye), aznap is tét nélkül mosolyogtam és néztem, amit vissza is kaptam (ez másoknál is így…