El sem hiszem, megint utazom. Rengeteg a kérdés, mégis nehezen hagyom abba a mosolygást. Tegnap megkérdezték tőlem, hogy mit várok az úttól. Őszinte voltam, jól akarom érezni magam, válaszoltam. De ez mégsem minden. Elvárásaim nincsenek, nem is szabad, hogy legyenek, elronthatnak mindent, tapasztalat. Viszont elvárások, elképzelések nélkül mit sem ér az egész, valamire számítanod kell, hogy végül el tudd dönteni, jól érezted magad, vagy sem. És mi más lehetne a viszonyítási alap esetemben, mint a gondolatok, álmok, elképzelések. Kemény dió.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.